27.09.2021

Az embertelen körülmények miatt egyre gyakrabban váltanak az iparban

Nemcsak magasabb bérért váltanak munkahelyet az ipari dolgozók. Újabb fluktuációs hullám jöhet év végével, ahogy lejárnak a kétéves munkaidőkeretek.

 

 

 


Miközben egyre-másra jelennek meg a hírek arról, hogy mekkora munkaerőhiánnyal küzdenek a hazai vállalatok, az már kevésbé kap figyelmet, hogy a gazdaság újraindulása vagy az új beruházások munkaerőigénye miatt van így. Sokkal inkább arról van szó, hogy általában a kékgalléros munkakörökben akár picivel is emberibb, biztonságosabb munkakörülményekért vagy minimális fizetésemelésért azonnal váltanak a dolgozók – már ha megtehetik. A szakszervezetek tapasztalatai szerint teljes a káosz a hazai munkaerőpiac egy igen jelentős részén. Arról, hogy hogyan ürül ki a közszféra a tartósan visszafogott, esetenként el is maradó béremelések miatt, az Index többször is hírt adott. Az egészségüggyel, az idősellátással, közoktatással vagy a kormányhivatali ügyintézéssel kapcsolatba kerülő lakosságnak is napi tapasztalatai vannak. Ezért is követel az MKKSZ nettó kétszázezer forintos minimálbért a közszférában.


„Akár ötszázforintnyi pluszért is váltanak a munkavállalók"

 

– mondta az Indexnek Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnöke. Tapasztalataik szerint ez elsősorban az alacsonyabb képzettséget igénylő, ipari munkakörökben dolgozókra jellemző, de már a mérnökök is sokkal mobilabbak a jobb fizetési lehetőségek vagy munkakörülmények – például nem műszakos beosztás – miatt.
Többnyire a fiatalabb, 35 év alatti munkavállalók váltanak könnyebben. Tapasztalataik szerint lassult az országon belüli, keletről nyugat felé irányuló mobilitás üteme is. Ezt támasztják alá a Trenkwalder munkaerő-közvetítő és -kölcsönző cég tapasztalatai is. A cég közelmúltban létrehozott mobilitási indexe szerint a legnagyobb, a jobb megélhetési lehetőségek érdekében való költözési hajlandóságot az ország déli megyéiben mérték. Csongrád, Somogy és Zala mellett Heves megyéből is sokan vállalnák a költözést is a jobb fizetésért. A cég az adatbázisában szereplő 350 ezer munkavállalóból kétezer megkérdezésével végzett felmérése szerint a megkérdezettek több mint fele váltana munkahelyet, 35 százalékuk pedig költözne is ennek érdekében.

 


Leginkább az abroncsgyártásban, a gumiiparban tapasztalja a szakszervezet, hogy gyorsan váltanak a munkahelyek között a dolgozók, sokszor a munkakörülmények miatt is. Azt az Index is megírta, milyen feszült helyzet alakult ki például a Continental makói gumigyárában a munkaadói elvárások miatt. Az is újsághír volt, hogy ez már az ellenzéki előválasztás során is napirendre került. Mostanra pedig az is kiderült, hogy az elmúlt hónapokban számos, a tavaszi sztrájkban részt vevő dolgozótól vált meg a cég különféle indokok miatt.


„Külföldre viszont nagyon megindultak a dolgozók: azt tapasztaljuk, hogy az eleve Nyugat-Európából a járvány miatt hazatért munkások, akik a leállások alatt bértámogatást kaptak, most visszaindulóban viszik magukkal az itthoni válságkezelés hiányosságai miatt elégedetlen szakmunkásokat”

 

– mondta Székely Tamás. Úgy véli, hogy ezt a hullámot nem állítja meg a kétszázezer forintra emelt minimálbér sem. Tapasztalataik szerint a munkáltatók nem nagyon akarnak az e fölötti bérsávokon érdemben emelni. Ahol mégis, ott pedig lassan teljesíthetetlen, akár kétszáz százalékos teljesítménynorma-emelésekhez kötik a béremelést, ez pedig rontja a munkahelyi légkört.
A Vasas Szakszervezeti Szövetség által lefedett ágazatokban azt látjuk, hogy óriási a munkahelyi fluktuáció, ami országszerte

 

 

„sok helyütt már a napi munkaszervezést is megnehezíti, mivel megesik, hogy nemhogy a próbaidőt nem töltik ki, de akár egy-két nap után is továbbállnak a dolgozók”

 

– mondta az Indexnek László Zoltán, a szakszervezet alelnöke. Tapasztalatai szerint szinte csak azokon a munkahelyeken van viszonylagos nyugalom, amelyek elérhető közelében nincs másik jelentősebb ipari foglalkoztató.

 

Különösen a minimálbér és a műszakpótlékkal, valamint túlórákkal együtt is mindössze bruttó háromszázezer forint között kereső munkások váltanak gyakran és gyorsan, akár pár ezer forinttal magasabb havi bérért is. Vannak cégek, amelyeket a környezetükben lévő üzemekhez képest alacsonyabb fizetések miatt hagynak ott viszonylag gyorsan, de van, ahol a kilencvenszázalékos fluktuációhoz a külföldi vendégmunkások gyors távozása is hozzájárul. A közelmúltban arra is volt példa, hogy az egyik cégtől épp a vendégmunkások érkezése miatt távozott egy teljes műszaknyi szakmunkás – méghozzá kisebb fizetésemelésért egy szomszédos üzembe.

 


Az is látszik, hogy az új belépők alig ragadnak meg a munkahelyeken. Sokszor egy–hat havi munka után ismét új helyen kezdenek. Ebben részben a fizetések szintje, részben a generációváltás, részben pedig a munkaidőkerettel kapcsolatos problémák és a munkakörülmények játszanak szerepet – mondja László Zoltán. Tud olyan gyárról, amelyet a szakszervezet képviselője az embertelen munkahelyi kultúra – a teljesíthetetlen norma, a családok életét végképp szétziláló mennyiségű kötelező túlóra, a vezetőgárda munkásokkal szembeni lekezelő magatartása – miatt cserélt le egy kis cégnél lévő állásra feleakkora fizetésért, mivel ott nyugodt munkakörülményeket biztosítanak. Egy hazai gyárban arra is volt példa, hogy az előírt mennyiségű túlórát elvállalni nem akaró munkást addig nem engedte ki a biztonsági szolgálat az üzemből, amíg alá nem írta a papírokat. Ez a személyes szabadság önkényes korlátozása. Értelemszerűen nem ment vissza az üzembe.

 

 

Úgy látja, hogy a fiatalabb dolgozókat nem lehet pár ezer forintnyi fizetésemeléssel maradásra bírni, ha nem tetszik a munkahelyi hangulat, hiányos a munkavédelem vagy nem látják a cégnél a jövőjüket. Ez már csak az idősebb, helyhez kötöttebb dolgozóknál működik. Ezzel a helyzettel sem a munkaadók, sem a foglalkoztatáspolitika, se a szakszervezetek nem tudnak mit kezdeni egyelőre – teszi hozzá az alelnök.

 

 

A következő hónapokban fokozódhat a munkahelyi elvándorlás, mivel év végén, illetve 2022 márciusáig jár le számos helyen a legutóbbi Munka törvénykönyve-módosítás által lehetővé tett kétéves munkaidőkeret, ami eddig sok elégedetlen munkást hatékonyan akadályozott meg a váltásban”

 

 

– mondta László Zoltán. „Sok munkaadó ugyanis a járvány miatti leállások alatt, ahelyett, hogy állásidőre küldte volna a dolgozókat és fizette volna az ez időre járó díjazást, a munkaidőkeretben bízva arra bazírozott, hogy később ledolgoztatja a dolgozókkal a felhalmozódott mínuszórákat, aminek idején egyébként teljes fizetést kapott a dolgozó.”

 

 

Egy-egy ilyen, a munkáltató által a dolgozó beleegyezése nélkül elrendelhető munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállaló pedig, ha a munkaidőkeret fennállása alatt mondana fel, azt jogszerűen csak úgy teheti meg, ha elszámol a munkahelyével, és a felhalmozódott mínuszórákat megfizeti a cégnek. Számos szakképzett dolgozót lényegében az tart a jelenlegi állásában, hogy nincs egy-kétszázezer forintja, amit a munkaidőkeret miatt ki kellene fizetnie a munkaadójának. Akad példa arra is, hogy már háromszáz órányi mínuszórát kellene így ellentételezni – mondta László Zoltán.

 


Csakhogy már most látszik, hogy számos gyárnál annyi mínuszóra halmozódott fel, hogy a munkaidőkeret lejártáig már nem tudják ledolgoztatni. Akadnak munkáltatók – főleg az autóiparban, amely az alkatrészhiány miatt is leállásra kényszerült az utóbbi hónapokban –, ahol az évből még hátralévő kilenc hétre tizennégy heti ledolgozatlan munkaidő halmozódott fel a munkaidőkeretben.

 

 

Viszont egyes autóipari beszállítóknál már – a szakszervezet szerint jogellenes módon – próbálják rábírni a dolgozókat arra, hogy valahogy mégis megfizettessék ezt a munkaidőkerettel lényegében tartozássá alakított megfizetetlen állásidőt. A probléma a jövőre lejáró munkaidőkeretek esetében is fennáll. Ráadásul egyre több autóipari cég számol azzal, hogy a chip- és egyéb alkatrészhiányok a 2022-es évi működést is végig meghatározzák majd.
Volt próbálkozás arra, hogy olyan megállapodást írassanak alá a munkásokkal, hogy hathavi kamatmentes részletben fizesse meg a mínuszórákat, de arra is, hogy a szabadságkiadáshoz hasonlóan átvigyék a következő évre a ledolgozatlan órákat – sorolja a negatív példákat László Zoltán.

 

A SZAKSZERVEZET ÁLLÁSPONTJA SZERINT MINDKETTŐ TÖRVÉNYSÉRTŐ.

 


A hatályos szabályozásból ugyanis a szakszervezet szerint az következik, hogy ha a munkaidőkeretről szóló megállapodás lejárt, nullázódik a számláló.

 


„Arról ugyanis nem a dolgozó tehet, hogy a munkaadó nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének a munkaidőkeret időtartama alatt,”

 

főleg úgy nem, hogy a vis maior időszakban választhatta volna az alapbér és állásidő konstrukciót is a bérszámfejtésnél – hangsúlyozta László Zoltán. Épp ezért indított figyelemfelhívó kampányt a szakszervezet a tagjai körében és azokban a gyárakban, ahol alapszervezete működik. A kampány lényege, hogy alapos megfontolás, értelmezés nélkül semmilyen dokumentumot ne írjanak alá a munkások, amelyet a koronavírusra való hivatkozással tesz eléjük a munkaadó. Ezzel szeretnék megakadályozni azt, hogy a dolgozók számukra kedvezőtlen szerződésmódosításhoz vagy a munkaviszonyt megszüntető közös megegyezéshez járuljanak hozzá.

 

 

A teljes cikk az alábbi linken érhető el: https://index.hu/gazdasag/2021/09/24/fluktuacio-munkaeropiac-szakmunkas-szakszervezet/