HR-esek szabadon!

Hogy tehetem újra népszerűvé a Trenkwaldert a győri partnereink között?

Ez volt az alapgondolatom idén januárban. A „személyes varázsomat” kevésnek éreztem, ha nem teszek mögé még valamit. Ekkor hallottam meg egy szót a rádióban: komfortzóna!

Micsoda szó! Azonnal megbabonázott és úgy éreztem, kezdenem kell vele valamit.

De mit? A saját komfortzónámat folyamatosan túlterhelem az esetenként…khm…nem túl kedves partnerek hívogatásával. Megvan! Ezentúl terhelem a partnerek komfortzónáját!

De mivel? Ezek mind hozzá vannak szokva az állandó, egy kaptafára alkotott szakmai rendezvények tömkelegéhez, egy ilyennel fel sem kerülök a térképre, nemhogy a greenwichi kezdőpont közelébe… Hát akkor legyen egy nem szakmai rendezvény! Kevés céggel, hogy ismerkedhessenek egymással, oldott legyen a hangulat és végül hozzánk kössék az egészet. Igen ám, de mivel tudom őket úgy lefoglalni, hogy megfeledkezzenek arról, hogy kvázi idegenekkel vannak együtt?

Itt ismét záporoztak a jobbnál jobb(?) ötletek: karaoke bár (túl erős kezdet és ennyire nem tudom őket leitatni), teremfoci (HR-es csajokkal? hááát, képzeletben igazán kellemes látvány, de a valóságban nem lenne működőképes), lézerharc (nem rossz, de ismerkedéshez mégsem a legjobb a „lelőttelek!” felkiáltás), bowling? Bowling! Ezaz! Játék közben tudunk beszélgetni, amíg egy-egy játékos gurít, tudunk szurkolni, izgulni, amikor a csapattársunk jön és a végére már jöhetnek a beszólások is, ami nélkülözhetetlen egy jó hangulatú estéhez.

Mi legyen az elnevezése? Nem szakmai rendezvény…azt csinálnak, amit máshol nem szabad…szabadon…HR-esek…Legyen Hr-esek szabadon! Díjat nem nyerek ezzel az elnevezéssel, de a lényeg benne van.

Kezdődhet a szervezés!

Mi sem egyszerűbb ennél? Gondoltam hatalmas naivitással. Első a Heraklészi próbák sorában a Kit hívjak meg? Olyan cégeket kellene, akiknél hasonló a profil és az sem árt, ha így, az első körben olyan csapatokat vinnék, akiket jól ismerek, hogy a közös történetekkel puhítsam őket az elején. Így esett a választásom talán az ország – de a megyénknek biztosan – két legnagyobb öntödéjére. Meglepő módon mindkét csapat nagy örömmel fogadta az ötletemet és az időpontokkal is gyorsan zöldágra vergődtünk.

Hát innen már semmiség! Persze…de miért nincs éppen arra a napra szabad időpont az általam ismert teremben? Van viszont csütörtökre! Jobb is, mint a péntek! Már csak a partnereknek kell ezt előadnom:

– Gondolj csak bele, pénteken amúgy is mindenki rohanna haza, mert hétvége meg stb. Viszont a csütörtök! Na, a csütörtök délutánt éppen erre találták ki! Pénteken még ki is tudjátok pletykálni az előző estét munkaidőben. Hm? Mit szólsz?”

Nem tudom, hogy ez a hathatós győzködés vagy az amúgy is jól időzített csütörtök délután miatt, de bevált mindkét helyen! Lefoglaltam! De hogy is kell csinálni egy ilyen rendezvényt? Mindenki csak szakmait csinált, akit eddig kérdeztem, azzal meg nem sokra megyek most. Azt már megtanultam, hogy az ajándék mindig nyerő! Mindenki kap egy trenkis kulacsot! Szép is, jó is, meg ha isznak belőle, akkor minket látnak – bujtatott reklám.

Eljött a nap! Vártam a terem előtt. És jöttek! Szinte már csodálkoztam, de mindenki ott volt! Tényleg én voltam a közös pont, de ezt gyorsan szétosztottuk. Mindenkihez egy kedves szó egy vicces odaszólás, nevetés és egy első ital – azért ez se árt! Megversenyeztettem a két céget. Gyorsan oldódtak, volt pezsgés. Ezután megkavartam a csapatokat, hogy vegyesen mit tudnak. Úgy még jobb volt! Elfáradtak, élvezték, nevettek, berekedtek.

Lejárt az idő, menjünk enni. Étteremben asztal foglalva – kicsit távolabb a kulturáltan, családdal vacsorázó felétől, hogy ne zavarjanak minket. Az asztaloknál már felszólítás nélkül keveredett a két csapat. Jó vacsi, jó hangulat. Este nyolc után sem rohant haza senki. Jöttek az ígéretek, hogy meghívják egymást a másik céghez gyárlátogatásra (példa nélküli esemény) amiben az az igazán meglepő, hogy később meg is történt mindkét részről. Elköszönés, ölelkezés, dicsérő szavak! Nekem meg fülig ért a szám. Hát ez sikerült!

Ezután még kétszer megrendeztem idén ezt a műsort újabb cégekkel. Minden alkalommal nagyon pozitív visszajelzéseket és több esetben új megrendeléseket is kaptunk. Viszont az eredeti cél teljesült.

Ott vagyunk azon a bizonyos térképen, ismét!