08.04.2022

A munkaerőpiac kettős arca: hogy lehet munkaerőhiány idején több százezer munkanélküli Magyarországon?

A magyar munkaerőpiac immár évek óta folytat reménytelennek látszó küzdelmet a munkaerőhiánnyal. Sok munkaadó már fel is adta azt a törekvést, hogy ezen a piacon megfelelő jelölteket találjon, miközben továbbra is százezrek vannak, akik hosszú ideje a szándékaik ellenére sem találnak megfelelő munkahelyet maguknak. Talán egy kis szemléletformálás sokat segítene, mert - ahogy mondani szokás – gyakran nem látjuk a fától az erdőt.

 

 

Elöljáróban mindjárt ki is jelenthetjük, hogy annyit torzultak az elvárások és annyira megváltoztak az igények, hogy ideális munkavállaló nincs, ahogyan ideális munkáltató sem létezik ma a piacon. Ha valaki a „munkaerőről” beszél, lelki szemei előtt szinte mindenkinek a középkorú, komoly tapasztalattal rendelkező, vidám gyári szakmunkás férfi képe tűnik fel, aki a keresett pozíciónak megfelelő bérezésért szeretne dolgozni. Ez a kép már régen a múlté, és kiváló példája azoknak a sztereotípiáknak, amelyeknek az alapjául szolgáló minták már hosszú évtizedek óta kikoptak.

Ebben sok tényező között nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy nem feltétlenül jó irányba változott a klasszikus értelemben vett szakképzés rendszere, immár évtizedek óta erőteljesen hat a nyugati elszívóerő, a felnőttképzésben sereghajtók vagyunk az unióban. Emellett még mindig nem tanultuk meg megbecsülni a munkavállalókat, akik ma emiatt egy munkahelyen jó, ha átlagosan 3 évet eltöltenek, miközben gyakorlatilag folyamatos passzív álláskereső üzemmódban vannak.

 

 

Hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy bár a munkanélküliek száma ismét felfelé vette az irányt, mégsem kerestek még soha annyi szakembert, betanított munkaerőt, mint az elmúlt hónapokban. De vajon tényleg elfogytunk vagy azért van még belföldi tartalék?

A 15-64 éves korosztály létszáma 6,2 millió fő, amelyből ma mintegy 4,6 főt foglalkoztatnak, ami 74 százalékos foglalkoztatási rátát jelent. A 100 százaléknak akárcsak a megközelítése is nyilván lehetetlen feladat, de a különbséget jelentő 1,6 millió fő van akkor tömeg, hogy érdemes legyen megvizsgálni, kikből is áll ez a réteg, és ők mennyire mobilizálhatók.

 

 

1. Az elérhető szabad munkaerő fontos rétegét képezik a diákok.

Éves szinten nagyságrendileg 200 ezren a nappali tagozatú felsőoktatásban, 400 ezren pedig a középfokú oktatásban vesznek részt, többségük alkalmilag vagy rendszeresen bukkan fel ezzel párhuzamosan a munkaerőpiacon is - jelentős részük iskolaszövetkezetek vagy a duális képzés keretében. A diákmunka nagy előnye annak rugalmas jellege, valamint a viszonylag alacsony kapcsolódó bérigény. Ezt az előnyt tovább növelte idén a 25 év alattiak számára bevezetett kedvezmény, ami ezt a korosztályt mentesíti a személyi jövedelemadó befizetésétől.

Hogy a munkáltatók mégsem kapkodnak két kézzel a diákmunkások után, az sok esetben korábbi kedvezőtlen tapasztalatoknak köszönhető. Sokan komolyabb előszűrés nélkül alkalmaznak diákokat, és eleve olyan elvárásokkal ruházzák fel a jelölteket, amelynek azok tapasztalatok híján nem képesek megfelelni. A másik oldalon a diákoknak a munkavégzéshez kapcsolódó idealisztikus elképzelései állnak, amelyek gyakran távol állnak a fókuszált, elkötelezett munkavégzéstől. E problémák feloldására a megfelelő közvetítő szereplők – iskola- és diákszövetkezetek – alkalmasak, amelyek rutinjának részét képezi a megfelelő szűrés és felkészítés is. Bár nem diákok, de itt kell szót ejteni arról a 75-80 ezer főnyi fiatalról, akik az alapképzést követően kiestek az oktatási rendszerből és elérték a munkaképes korú kategóriát. Miközben betanított munkára folyamatosan keresnek embereket, őket valahogyan mégsem találják meg. Ennek köszönhető, hogy a 15-24 évesek munkanélküliségi rátája 13 százalék felett áll.

 

 

2. További fontos munkaerőpiaci tartalékot képeznek a megváltozott munkaképességűek (MMK).

Az átlagos foglalkoztató itt rögtön a fogyatékkal élőkre gondol, pedig ez egy jóval nagyobb halmaz. Azt szoktam mondani, hogy idővel mindenki MMK-s lesz, legfeljebb nem tud róla. A munkavállalók közül sokan még mindig nem a dolgozni akaró munkaerőt látják ebben a körben, és úgy gondolják, náluk nincs lehetőség MMK-s foglalkoztatásra.

AZTÁN KÉSZÍTÜNK EGY UN. REHAB AUDITOT, ÉS KIDERÜL, HOGY A MUNKATÁRSAK 3-5 SZÁZALÉKA MMK-S, VAGY KÖZEL ÁLL HOZZÁ.

Az állam az elmúlt több mint egy évtized során aktívan igyekezett ösztönözni az MMK-sok foglalkoztatását. A legnagyobb anyagi ösztönzést hosszú évek óta a rehabilitációs hozzájárulás jelenti. Ha ugyanis egy 25 főnél nagyobb létszámmal működő társaság a teljes munkaerő-állományának legalább 5 százalékát nem tölti fel megváltozott munkaképességű munkatársakkal, a hiányzó létszám után munkavállalónként rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie. Ez az összeg idén már fejenként 1,8 millió forintot tesz ki.

További jelentős lépés volt, hogy 2021 elején eltörölték az ellátásban részesülő MMK-sok kereseti korlátját, ami a minimálbér 150 százaléka volt. Ez a lépés is érezhető változásokat hozott a munkaerőpiacon, ám a mintegy 460 ezer megváltozott munkaképességű személynek továbbra is csupán 35 százalékát vonták be aktívan a foglalkoztatásba. Bár egyértelmű, hogy a munkaképességet csökkentő tényezők közül számos olyan van, ami lehetetlenné teszi az arány korlátlan emelését, az MMK-sok körében még bőven vannak tartalékok.

 

 

3. Bár tavaly az aktív korú nők foglalkoztatási rátája rekordszintet ért el, a 68,2 százalékos arány továbbra is csaknem 10 százalékponttal marad el a férfiakétól.

Ennek elsődleges oka a családi szerepek eltérése, a gyerekvállalás ma is nagyságrenddel több nőt szakít ki időlegesen a munka világából, mint amennyi férfit. A covid kezdeti időszakában már iskolás korú gyerekek esetén is ők voltak többségben, akik feladták a munkahelyüket és igyekeztek a gyerekeiket támogatni az oktatásban. A KSH szerint összességében a nők körében a potenciális munkaerőpiaci tartalék több mint 180 ezer fő. Közülük, még most is sokan vannak olyanok, akik tradicionális okokból a háztartás keretein belül maradnak munkavégzők.

Évente 90-95 ezer nő vállal gyermeket, a GYES-en vagy GYED-en lévők száma pedig közelíti a 150 ezret. Az ő visszatérésük megkönnyítését célozzák azok a programok, amelyek részben kismama-szövetkezetek keretében, gyakran atipikus foglalkoztatási formákban igyekeznek bevonni a munkaerőpiacra visszatérni kívánó nőket. Sajnos azonban elmondható, hogy a cégek jelentős többsége a mai napig nem tesz semmit ennek megkönnyítése érdekében.

 

 

4. Noha ma már sokkal kevésbé lehetnének válogatósak, a munkáltatók többsége mostohán kezeli a 45 év felettiek korcsoportját is,

akik közül sokkal kényszerülnek karrierváltásra és lesznek kényszervállalkozók. A piac ugyanis a fiatalabb korosztályokban lát olcsóbb, digitálisan jobban képzett és rugalmasabb munkaerőt. Ez persze sok szempontból racionális megközelítés, ám nem veszi figyelembe az a tényt, hogy ezzel a megközelítéssel sok esetben elveszítenek rutinos, tapasztalt, és ami talán a mostani helyzetben még fontosabb: lojális munkaerőt.

 

 

 

5. Ezzel pedig elértünk egy újabb, a munkaadók számára fontos merítési lehetőséghez, az állást váltók csoportjához.

Évente 700-800 ezer ember vált állást regisztráltan, tehát munkaerő-közvetítő vagy – kölcsönző cégeken keresztül, a teljes szám tehát ennél még nagyobb is lehet. Csak a versenyszférában ez a munkavállalók több mint 20 százalékát jelenti. Ezen a területen azok vannak előnyben, akik megfelelő employer brandinggel képesek bevonzani a korábbi munkahelyükön éppen váltásra készülőket.

 

 

6. Fentiek mellett szót kell ejtenünk a felzárkózó településeken élőkről is.

Ma Magyarországon 300 olyan elmaradott település van, ahol a kormányzat a Máltai Szeretetszolgálat irányításával igyekszik megteremteni a munkaerőpiacra való visszatérés lehetőségeit. Az összesen több mint 150 ezer munkaképes embert érintő program célja különböző programokkal visszavezetni az itt élő emberek tömegeit (legalább 10 ezer főt) a munkaerőpiacra, ennek keretében minél több munkalehetőség biztosításával vagy az adott településre kiszervezhető munkafolyamat megteremtésével elérni ezt. A nagy kérdés itt is az, hogy vajon akad-e megfelelő számú, a foglalkoztatásra nyitott munkaadó.

 

 

 

7. Végezetül van egy külföldről származó több tízezres réteg,

akik tanulmányaik, házasságuk vagy egyéb okból kerültek Magyarországra, és sok esetben kiemelkedő szakismerettel, mérnöki vagy más diplomával rendelkeznek. Tény, hogy ezek jelentős része csak korlátozottan beszél magyarul, ám a hazai környezetet jól ismerik, abban megfelelően eligazodnak, és szállásról sem kell gondoskodni számukra. Érthetetlen, hogy az ő foglalkoztatásuk kapcsán is milyen kevés nyitottság tapasztalható a hazai munkáltatók körében.

A fenti számbavételt azért tartom fontosnak, mert úgy tapasztaljuk, hogy alapos szemléletváltozásra van szükség sok munkáltató fejében. Akik jó része már egy ideje csak kifelé, a külföldi vendégmunkások felé tud tekinteni, miközben számos esetben látjuk, hogy elmennek a kézenfekvő, és sok esetben az ideálishoz igen közel álló megoldások mellett.

 

 

 

 

Forrás:

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20220408/a-munkaeropiac-kettos-arca-hogy-lehet-munkaerohiany-idejen-tobb-szazezer-munkanelkuli-magyarorszagon-537675